Az operaház létrejötte - a császár védelmére
Az új operaház építésének ötlete a III. Napóleon elleni merényletkísérletig vezethető vissza, amely őt és feleségét érte 1858. január 14-én, a mai Opéra Garnier közelében álló korábbi operánál. Az eset után olyan operaházat akart építtetni, amely biztonságos bejutást ad neki az esti társasági eseményre. Abban az időben szokatlan volt az a módszer, amellyel az épület építészét kiválasztották. A császár nagy pályázatot hirdetett, amelyen 171 építőmester vett részt.
A még ismeretlen építész
A pályázatra benyújtott terveket névtelenné tették, így esett a választás a fiatal építőmesterre és építészre, Charles Garnier-re, aki korábban mindössze egy bérházat épített. Pompás elképzelései kéz a kézben jártak Párizs tervezett átalakításával. A nagy projekt megvalósításához és hatásának erősítéséhez még házakat is lebontottak, hogy létrejöjjön a széles megközelítő út, az Avenue de l'Opéra. A kijelölt telek az épület szerkezetét is elkerülhetetlenül meghatározta; Garnier szimmetrikus kialakítás mellett döntött. A két oldalpavilon egyike 200 magas rangú páholybérlőt szolgált ki, a másik megtörte a szimmetriát, és a császáré lett volna, aki így észrevétlenül léphetett volna be a páholyába.
Az opera nagy lépcsőháza | Fotó: Unsplash, Laila Gebhard Bonyolult építkezés
Az Opéra Garnier építése 1860-ban kezdődött, de hamar kiderült, hogy a magas talajvízszint megnehezíti a munkát. A projekt a francia-porosz háború miatt is leállt, az épület pedig egy ideig még élelmiszerraktárként is szolgált. Amikor 1873-ban tűz ütött ki az akkori operaházban, úgy döntöttek, hogy be kell fejezni az Opéra Garnier építését. 15 év építkezés után az operaház végre megnyílhatott. III. Napóleon azonban sosem látta, mert a háború alatt száműzték az országból, és 1873-ban bekövetkezett haláláig külföldön maradt.
Az opera lépcsője | Fotó: Unsplash, Caleb Maxwell Az opera számokban
Az Opéra Garnier 1875-ben nyílt meg, és egykor a világ legnagyobb színházépülete volt, amíg az Opéra Bastille 1989-ben meg nem előzte. Az opera teljes területe 11 237 m², mégis jóval kisebbnek hat az új utcák vonalvezetése miatt. A pompás nézőtér 1900 nézőt fogad be. A színpadon egyszerre akár 450 művész is szerepelhet. A színpadtechnika meglepően fejlett: 15 méter magas díszletek jelenhetnek meg és tűnhetnek el. Az Opéra Garnier különlegessége a színpad alakíthatósága is, amely nagy díszletekhez meghosszabbítható. Ezt a rejtett teret régen táncteremként használták, ma pedig többnyire próbateremként szolgál.
Garnier figyelme a részletekre
A neobarokk stílus és a fényűző berendezés az operaház építésének programjához tartozott. Garnier tervezői elképzeléseinek impozáns léptéke már belépéskor feltűnik: a tágas lépcsőház, a Grand Foyer és a kerek Salon du Glacier mind ámulatra hív. Egy operaházi látogatás során a nézők maguk is szereplőkké váltak: itt a látni és látszani volt a jelszó. A tágas nézőtér is gazdagon díszített, ahol az aranyfüst, a vörös szatén és a bársony látványos összhangot teremt. A terem koronája a nyolctonnás csillár.
A pompás Grand Foyer
Gazdag aranydíszítéseivel, színes mennyezeti freskójával és pazar csillárjaival a Grand Foyer az Opéra Garnier talán legfényűzőbb terme. Ezt a helyiséget főként szünetekben és az előadások végén használták. Innen a balkonra is kijuthatsz, ahonnan remek kilátás nyílik Párizs városára. A foyer két végén a meleg hangulatú Salon du Soleil és a hűvösebb hatású Salon de la Lune található. Eredetileg a Salon du Soleil szolgált volna a dohányzó előtereként, de a befejezés sietségében a dekoratőr felcserélte a két szalont, így végül a Salon de la Lune lett a sorbet fogyasztásának helye.
Marc Chagall mennyezeti festménye | Fotó: Unsplash, Mahdi Samadzad Az új mennyezeti festmény
A nézőtér egyik különlegessége mindenekelőtt Marc Chagall 1964-es, 220 m²-es mennyezeti festménye, amely modernebb stílust hoz a térbe. A régi mennyezeti festményt nem festették át, hanem továbbra is az új vászonkép mögött található. A mű a "Himnusz a zenéhez" megjelenítésére készült, és a nyugati világ több mint egy tucat leghíresebb operáját és zeneszerzőjét egyesíti, például Mozart A varázsfuvola című művét vagy Igor Stravinsky A tűzmadár című balettjét. A telített színek és a freskó kerek formája mozgást és harmóniát ad a festménynek.
Az opera páholyai | Fotó: Unsplash, Gio Almonte Az operaház fantomja
Az említett mítosz, amely szerint egy fantom él az operaházban, az első előadások idején hallott félelmetes föld alatti zajokból és egy csillárbalesetből született, amelyben egy házmesternő meghalt. A fantom legendáját tovább erősítette a valóban létező talajvízgyűjtő medence és az operaház labirintusszerű folyosórendszere, ahol a fantom jól elrejtőzhetett. Az 5-ös páholy, a fantom nézőhelye, ma is meglátogatható az első emeleten.