Párizsi katakombák

A középkorban Párizs alatt akár 35 m mélységig húzódó, összetett bánya- és kőbányahálózat alakult ki. Innen termelték ki a város építéséhez szükséges mészkövet. A bányákat többnyire olyan emberek hozták létre, akiknek nem volt meg a szükséges tudásuk és engedélyük, ezért az alagutak beomlása mindennaposnak számított.

Más nagyvárosokkal ellentétben Párizsban a sírokat a városközpontban alakították ki, és évszázadokon át több plébánia használta őket egyszerre tömegsírként. A 17. és 18. századi magas halálozási arány miatt az olyan tömegsírok, mint a Les Innocents, annyira túlzsúfolttá váltak, hogy a szomszédos pincék falai beomlottak. Helyteremtés céljából lerövidítették az elhunytak nyugalmi idejét, ami a félig lebomlott holttestek miatt egészségre veszélyes állapotokat eredményezett.

A súlyos körülmények miatt XVI. Lajos király 1785-ben elrendelte több százezer emberi maradvány átszállítását a párizsi Montrouge negyed egykori bányáiba. A botrány elkerülésére a hátborzongató megoldást 15 hónapon át, esténként, éneklő papok és ministránsok menetében hajtották végre. A kőbányákhoz érve a csontokat egy 20 m mély aknába dobták az Avenue René-Coty alatt. A több száz méter hosszú föld alatti alagutakban a maradványokat rendezetlenül halmozták fel, ezért az elhunytak azonosítása azóta lehetetlen. A párizsi plébániai temetőket bezárták, és ettől kezdve tilos volt belépni a katakombákba.

Amikor Napóleon Bonaparte 1804-ben császárrá koronáztatta magát, a csonttárat Louis-Étienne Héricart de Thury főfelügyelőre bízta. Őt lenyűgözte a gótikus irodalom, és ez adta az ötletet, hogy a katakombákat múzeumként megnyissa a közönség előtt. A kőbányászok több hónapon át művészien rakták egymásra a csontokat és koponyákat, mintákat, falképeket és kollázsokat létrehozva, amelyeket a régi sírok táblái és keresztjei díszítettek.

Az állandó hőmérséklet és a magas páratartalom miatt a föld alatti rendszereket sörfőzők és gombatermesztők használták, amíg az 1900-as években át nem kellett adniuk helyüket a párizsi metró építésének. A 19. században koncerteket és rendezvényeket is tartottak itt. Az akkori leghíresebb látogatók között volt az osztrák X. Károly császár, a svéd király és Napóleon.

Különösen a 80-as években keltettek feltűnést a katafilek (franciául a katakombák szerelmesei), akik engedély nélkül jutottak be a föld alatti labirintusokba. Titkos bejáratokon át mentek az alagutakba, ahol illegális koncerteket és bulikat tartottak. Egy különleges rendőri egység létrehozásával igyekeztek később elriasztani az illegális látogatókat. Ez az egység 2004-ben egy bőven felszerelt mozit fedezett fel, amelyhez még étkezőrész is tartozott.

Amint belépsz a Barrière d’enfer néven is ismert bejáraton, 131 lépcsőfok visz le nagyjából 5 emeletnyi, vagyis 35 m mélységbe. Innen egy megvilágított folyosón jutsz el a múzeum osszáriumként használt részéhez.

A falakon látható feliratok egykor a munkások tájékozódását segítették az alagutakban. Emellett az építés és karbantartás különböző szakaszaiban végzett ellenőrzéseket is jelölik. Találsz jelzést az Arcueil-vízvezetékhez is, amely Medici Mária idején, 1613 és 1623 között épült. Ez a vízvezeték kőalagutakon vitte a vizet közvetlenül a felszín alatt. Később a vízvezeték egy része beomlott, ami mindmáig problémát jelent.

A föld alatt, közvetlenül azelőtt, hogy meglátnád a csontokat, egy ajtó áll. A következő szavak vannak belevésve: „Állj meg, ez a halál birodalma”. Miután áthaladsz ezen az ajtón, az osszáriumban találod magad.

A szamaritánus asszonyok kútja valójában egy forrás. A forrás körüli kör alakú területen a Cimetière des Innocents, vagyis az Ártatlanok temetőjének csontjai találhatók. A forrás tiszta vízhez biztosít hozzáférést. A munkások ezt a vizet használták a csontépítményekhez szükséges habarcs keveréséhez.

Vezetett túrán az idegenvezető végigvisz a Port Mahon folyosón. A folyosó végén pompás szobrok állnak, amelyek a spanyolországi Menorca szigetén található Port Mahon palotáját hivatottak megidézni. François Décure, az akkori francia kőbányász, aki katonaként ebben a spanyol palotában raboskodott, emlékezetből faragta bele a mészkőfalba, és később ugyanott halt meg, miközben a látogatók számára készülő lépcsőn dolgozott. A katakombák ezen része vezető nélkül nem látogatható.

A guillotine sok áldozatát temető helyett közvetlenül a párizsi katakombákba vitték. Köztük voltak a forradalom vezetői, például Robespierre és Danton. Mindannyiukat 1794-ben fejezték le. Egyesek szerint a koponyákon látható lyukak azt bizonyítják, hogy bizonyos embereket lövéssel öltek meg. Erre azonban nincs bizonyíték. Különböző táblák utalnak a francia forradalom fontos eseményeire. Ilyen például a párizsi Saint-Antoine negyed Réveillon gyáránál 1789. április 20-án lezajlott összecsapás emléktáblája, ahol az alkalmazottak tiltakozása mészárlásba torkollott.

Molière és Jean de La Fontaine köztemetőkben nyugodtak, majd a 18. század végén a katakombákba kerültek, 1804-ben pedig a Père-Lachaise temetőbe szállították őket. Molière és Jean de La Fontaine maradványainak az volt a szerepe, hogy hírnevet szerezzenek az újonnan megnyílt temetőnek. Az azonban kérdéses, hogy valóban a két személyiség csontjairól van-e szó.

A katakombák múzeumi részében mindössze egyetlen sírkő található. Françoise Gillain francia akadémikus volt, akit 1784-ben a L’Académie française az Erény koronájával tüntetett ki a francia nyelvért végzett munkájáért. Azért van sírköve a katakombákban, mert éveken át küzdött egy író szabadon bocsátásáért, akit jogtalanul tartottak fogva a Bastille-ban. Ez a sírkő arra a több mint 6 millió másik emberre emlékeztet, akik saját sírkő nélkül nyugszanak itt.

Itt található a Tibia Rotunda, egy csontokból készült, hordó alakú szobor, amely a mennyezetet tartó oszlopot rejti. 1897. április 2-án újságban meghirdetett koncertet tartottak itt, amelyen 100 ember vett részt, és mindenkinek gyalog kellett érkeznie. A látogatókat arra kérték, hogy hagyják otthon hintóikat, nehogy feltűnést keltsenek. Az előkelő közönségnek olyan darabokat adtak elő, mint Chopin ’Marche Funèbre’ című műve és Camille Saint-Saëns ‘Danse Macabre’ című darabja.

2015-ben az Airbnb nagy feltűnést keltett, amikor egy katakombákban töltött éjszakát hirdetett meg. 350 000 € ellenében egy éjszakát tölthettél volna a katakombákban, privát koncerttel együtt. Az egész projektet azonban betiltották, mielőtt bárki lefoglalhatta volna az ajánlatot. Te eltöltenél itt egy éjszakát?

Ha Párizsban sétálsz, és hirtelen borzongás fut át rajtad, lehet, hogy épp egy sír fölött jársz. A Párizsi katakombák egykor körülbelül 300 km hosszan húzódtak Párizs minden kerülete alatt, az 1-4. arrondissement kivételével. Ma a látogatók múzeumként, a Barrière d’enfer (Pokol kapuja) felől, 2 km hosszú szakaszon járhatják be. Itt megcsodálhatod a hatalmas osszáriumot és a csontok művészi elrendezését.

A katakombákat nemcsak osszáriumként használták. A második világháború alatt például az alagutak katonák rejtekhelyéül szolgáltak. Az évszázadok során a Párizsi katakombák egész Franciaországból és Európából inspirálták a tudósokat és kutatókat a föld alatti növényvilág, a fényképezés és a patológia tanulmányozására.

FIGYELEM! Kifejezetten felhívjuk a figyelmet arra, hogy tilos belépni Párizs föld alatti labirintusába. Az alagutakat egy különleges rendőri egység felügyeli. Akit az alagutakban kapnak el, még bírságot is fizethet. Úgy tűnik azonban, hogy sem a bírság, sem a veszélyek nem tartják vissza a látogatókat.

Ma is létezik egy csoport, amely a katafilek szubkultúrájához tartozik. Olyan emberekről van szó, akik illegálisan használják vagy kutatják a katakombák nem biztosított járatait. Párizs-szerte vannak rejtett bejáratok a katakombákba, amelyeket lejutásra használnak. A rendőrség csak 150 katafilt ismer név szerint, akik olyan bizalmat élveznek, hogy illegálisan kutathatják és térképezhetik a katakombákat. A katafilek másik csoportja bulikra, koncertekre, sőt mozira használja a katakombákat. Ezek után az események után a járatok gyakran szennyezettek maradnak, régi temetkezési helyek sérülnek, és megsértik a tűzvédelmi, valamint menekülési útvonalakra vonatkozó szabályokat, ami minden résztvevőre veszélyt jelent.

Számos riport és YouTuber ad betekintést a katafilek kalandos felfedezéseibe. A túra egy rejtett bejáraton való leereszkedés után kezdődik. Már itt eltévedhetnek a tapasztalatlanok, mert megszámlálhatatlan járat van. Ezek gyakran nagyon alacsonyak és szűkek, vagy akár víz alatt állnak. A föld alatti folyosók gyakran nevet kaptak, hogy könnyebb legyen tájékozódni a térképen. Gyakran találsz olyan helyiségeket is, amelyek akár nappalihoz is hasonlíthatók. Ruhák, tükrök, rádiók és mindenféle föld alatti kellék kerül elő bennük. Ráadásul szinte minden folyosó tele van graffitivel.

Ma már illegálisan terjesztett online térképek is léteznek, amelyek lehetővé teszik a párizsi föld alatti alagutak felfedezését. Ettől azonban a felfedezés nem kevésbé veszélyes, és továbbra is tilos. Sokan mégis szeretnék bejárni a folyosókat, hogy elérjenek egy bizonyos célpontot a katakombákban. Ehhez nagyon jó tájékozódási képességre van szükség, és ideális esetben olyan vezetőt kell fogadni, aki valóban ismeri a föld alatti világot. Az alagutakban a látogatók gyakran hasonló érdeklődésű emberekkel találkoznak, akik odalent buliznak, nyugodtan megisznak egy sört, vagy egyszerűen élvezik a hangulatot. Az ilyen felfedező utak célja lehet például a csontterem, egy olyan hely, amelyet temetkezési helyként is használtak, de nem múzeumként működik. Másik célpont lehet a mozi, amelynek falain az addig vetített filmek graffitijei láthatók. Egy másik eseménytípus a fekete mise, egy rituálé, amelyben Sátánt imádják.