Alhambra

Az Alhambra, arabul Kala al hambra, vagyis Vörös vár, a 13. és 14. században épült iszlám építészet mesterműve. Granada Sabika-dombján áll, városi várként szolgált, és összeolvasztotta a tájat az építészettel. A vár erőteljes külső megjelenése ellenpontozza a belső terek finom kézműves munkáját, ahol a víz és a fény alapvető tervezési elem volt a paradicsomi hatás megteremtéséhez. Az erőd három részből áll: a citadellából (Alcazaba), a naszrida palotákból és a kapcsolódó kertekből (Generalife).

A kiterjedt terület nyugati részén található az Alcazaba, az Alhambra legrégebbi része, amely a 9. században épült. Ezt a részt elsősorban a terület védelmére használták; emellett az egész Alhambra falakkal körülvett, és több őrtoronnyal rendelkezik. A legmagasabb kilátópont a Torre de la Vela őrtorony, ahonnan egész Granada városára rálátni.

Az Alcazaba később a város muszlim uralkodóinak rezidenciájaként és kormányzati központként is szolgált. Az Alcazaba északi része a Naszrida-palotákkal együtt a legértékesebb szakaszt alkotja; itt lakóházak, kézműves műhelyek, mecsetek és nyilvános fürdők is voltak. Termek, udvarok, árkádok, szökőkutak és kertek formálják a lenyűgöző palotákat. 250 év után a kalifáknak a visszahódítást követően át kellett adniuk a helyüket a katolikus királyoknak.

Az Alcazaba palotáit gazdagon díszítették gipsszel, drágakövekkel és csempékkel; geometrikus formák, virágmotívumok és kalligráfiák borítják a falakat. A legpompásabb termek közé tartozik a Sala de Embajadores (Trónterem), ahol a trón állt, és ahol a hivatalos fogadásokat tartották. Ugyancsak lenyűgöző a Patio de los Leones (Oroszlános udvar) 124 finoman ható oszlopával és az udvar közepén álló, tizenkét oroszlánból formált szökőkúttal. A mennyezetek is gazdagon kidolgozottak: a Sala de los Abencerrajes termében például sztalaktitszerű díszítések lógnak, a Sala de los Reyes mennyezetét pedig az első tíz uralkodót ábrázoló festmény díszíti. Az egész palotára a Patio de la Reja felől nyílik a legjobb kilátás.

A Palacio del Partal a 14. század elején épült, ezért az Alhambra legrégebbi fennmaradt palotaépülete. Eredetileg erődtorony állt itt, amelyet kilátótoronnyá alakítottak, majd díszítő épületrésszé formáltak. Itt egy oázisra emlékeztető udvar is található: a kert közepén szökőkút áll, magas fák ölelésében.

Egy hídon átkelve érkezel a Generalife területére, amely az Alhambra szomszédos dombján fekszik. Ez a vidéki rezidencia az Acequia-udvarral és a vízjátékokkal varázsol el. Innen tökéletes kilátás nyílik az egész Alhambrára.

Az Ibériai-félsziget katolikus királyok általi visszahódítása után V. Károly 1527-ben megbízást adott a palota építésére, amelyhez a Naszrida-paloták egyes részeinek át kellett adniuk a helyüket, de az épület soha nem készült el. Ma a Muszlim Művészeti Múzeumnak és a Szépművészeti Múzeumnak ad otthont. A kerek belső udvar kontrasztban áll a palota négyzetes alaprajzával, amelynek oldala 63 méter hosszú.