Checkpoint Charlie

Az ellenőrzőpont hivatalos neve Checkpoint C volt, a NATO fonetikus ábécéjében pedig a C betűt a Charlie szó jelöli. Ezért a rádiós kommunikációban a határposztot Checkpoint Charlie néven emlegették. A név annyira könnyen megjegyezhető volt, hogy hamar kilépett a katonai használatból. Létezett A és B ellenőrzőpont is, vagyis Alpha és Bravo. Mivel Checkpoint Charlie volt az egyetlen hely, ahol a szövetséges erők és más külföldiek Berlinben oda-vissza közlekedhettek Nyugat és Kelet között, világszerte ismertté vált, és bekerült könyvekbe, filmekbe és tévésorozatokba is.

1961-ben Checkpoint Charlie-nál az USA és a Szovjetunió tankjai néztek farkasszemet egymással, miután szovjet határőrök ellenőrizni akarták egy magas rangú amerikai diplomata iratait - amerikai szemszögből ez jogsértésnek számított. Csak egy nap kemény tárgyalás után enyhült a feszültség, de állítólag mindkét fél készen állt arra, hogy valóban bevesse a tankokat. Checkpoint Charlie gyakran volt keleti és nyugati fogolycserék helyszíne is, ezért számos kémtörténetet inspirált.

A mai őrház az 1960-as évekbeli eredeti másolata. A következő évtizedekben azonban többféle változata is létezett, egészen a berlini fal 1989-es leomlásáig. Az utolsó őrházat a német újraegyesítés idején, 1990 októberében távolították el, és ma az AlliiertenMuseumban található.

Az őrház ma látható rekonstrukciója Checkpoint Charlie amerikai oldalát mutatja. Az egykori NDK-s Berlinben az erődítések jóval kiterjedtebbek és összetettebbek voltak: őrtorony, cikkcakkos akadályok, falak és járműellenőrző barakk is a határ része volt. A Nyugat-Berlinben álló checkpointot soha nem szánták állandó intézménynek, ezért az NSZK (Németországi Szövetségi Köztársaság) oldalán lévő határposztot csak szerényen építették ki.

Nem sokkal a második világháború vége után globális rendszerkonfliktus alakult ki. Európa és az egész világ az USA befolyási övezete, illetve a Szovjetunió befolyási övezete között oszlott meg; ezt az 1989-ig tartó időszakot általában hidegháborúnak nevezik. A háború utáni Berlinben, amelyet a világháború négy szövetséges hatalma szállt meg, a helyzet korán kiéleződött. 1948 és 1949 között a Szovjetunió megpróbálta teljesen a saját befolyási övezetébe vonni Berlint, majd lezárta a várost. A nyugati hatalmak ezután egy éven át repülőgépekről látták el Berlint élelmiszer-fejadagokkal, míg a Szovjetunió végül eredménytelenül kénytelen volt feloldani a blokádot.

Sokan azt gondolják, hogy a berlini fal nem sokkal a második világháború vége után épült. Valójában csak 1961-ben húzták fel. A Szovjetunió, illetve az NDK utasítására épült, és a német kelet-nyugati konfliktus végső eszkalációja volt, amelynek célja a Nyugat-Németországba irányuló szökések megakadályozása volt. A fal nem csupán elrettentő jelkép volt. Az úgynevezett halálsáv vette körül, az őrség pedig parancsot kapott, hogy lőjön a menekülőkre. A kutatók nem értenek egyet az áldozatok számában a fal leomlásáig, de több száz főre becsülik.

A berlini fal közel 40 éve alatt számos szökési kísérlet történt Kelet-Berlinből, amit nemcsak a Fal Múzeuma dokumentált részletesen. Sokan titkos alagutakkal vagy rejtett rekeszes autókkal próbálkoztak. A leglátványosabb szökést a Strelzyk és Wetzel család hajtotta végre saját készítésű ballonnal; történetüket azóta többször is megfilmesítették. Sajnos sokaknak nem sikerült. Peter Fechter, aki akkor 18 éves volt, 1962-ben halt meg, miután Kelet-Berlin határőrei rálőttek, és nem tudott átjutni a szögesdróton. Halála tüntetésekhez vezetett Nyugat-Berlinben, valamint újabb korlátozásokat hozott a városban állomásozó szovjet csapatok számára.

Az 1980-as évek végétől a hidegháború a végéhez közeledett. Mihail Gorbacsov kommunista főtitkár politikájával a reformmozgalmak lendületet kaptak a Szovjetunióban. 1989-ben még a berlini falnak is történelemmé kellett válnia. Miután egy, az utazási szabadságról szóló hírt félreérthetően közöltek, a Kelet-Berliniek egy novemberi éjszakán tömegesen indultak a falhoz, és békés forradalommal ledöntötték. A Szovjetunió hivatalosan 1991-ig létezett, de a fal leomlásával a hidegháború vége megpecsételődött. Németország már 1990-ben egyesült. Érdekesség, hogy a hidegháború alatt Berlin valóban az NDK fővárosa volt, Nyugat-Németországban viszont a jóval kisebb Bonn töltötte be a főváros szerepét Észak-Rajna-Vesztfáliaban. Berlin csak 1990. október 3-án lett ismét az egyesült Németország fővárosa.