Casa Batlló

1903-ban Josep Batlló megvásárolta a Passeig de Gràcia előkelő környékén álló egyszerű házat, bár úgy gondolta, az épület nem méltó üzletemberi rangjához. Hogy kitűnjön a tömegből, olyan építészt akart megbízni, aki új, egyedi épületet tervez. Egy évvel később a neves Antoni Gaudí kapta a megbízást, aki Barcelonában már parkot, templomot és magánházakat is épített. Ő győzte meg Josepet, hogy tartsa meg az alagsort, a földszintet, a kertet és további négy emeletet, és ezekre alkalmazza merész terveit.

Sem Josep, sem a felesége nem szabott határokat Gaudí számára, így teljesen kibontakozhatott művészként és építészként. Bár az egész mű rögtönzöttnek hat, Gaudí világos elképzelésekkel dolgozott avantgárd-modernista mesterművén: a háznak a funkcionális szempontokat is teljesítenie kellett úgy, hogy közben a művészi kialakítás ne sérüljön. Hogy ezek a részek egymástól függetlenül működhessenek, három bejáratot alakított ki: az alsó részhez (földszint, üzlethelyiségek és alagsor), a főszinthez (a nagypolgári család magánlakása) és a felette lévő bérlakásokhoz. Az építés során a légáramlást is átgondolták.

Az egész házon végighúzódó színes, domborműszerű mozaikok Gaudí fényfilozófiájával együtt dekoratív hatást keltenek. Ez különösen belül látványos. Hogy fényt vigyen a házba, megnyitotta az épület közepét, és hangsúlyos látványelemként kezelte a lakók lépcsőházát. Gaudí itt gondosan különleges színátmenetet alakított ki a mozaikköveken: minél távolabb kerülnek a fényforrástól, annál világosabbak, így erősítik a hatást, és az egész tér megvilágítottnak tűnik.

A katalán szecesszió (Modernisme Català) 1890 és 1910 közötti kulturális-társadalmi megújulási mozgalmában a természet állt a középpontban, miközben az evolúcióelmélet a 19. században szintén nagy visszhangot keltett. Úgy tartják, Gaudí ihletet merített Jules Verne Nemo kapitány című regényéből, valamint természetközeli gyermekkorából. Mintha Gaudí a Casa Batlló épületében egy olyan víz alatti világot akart volna létrehozni, amely nem ismer egyenes vonalakat. A házat örvények járják át a padlókon és a mennyezeteken, valamint természetes elemek, például egy tengeri lény gerince, amely a nagy lépcsőt formálja. A lakások ajtaján sem számok vannak, hanem lendületesen, aranyszínnel felvitt betűk.

A padlástérben az esztétika és a funkcionalitás találkozik, különleges bájt adva a térnek. Az eredetileg minimalista loft átjáróként szolgált a bérlakások kiszolgálótereihez, köztük a mosó- és raktárhelyiségekhez. A helyiséget kizárólag a hatvan egymást követő dongaboltozaton beszűrődő szelíd fény világítja meg, így jön létre a sárkány mellkasára vagy gerincére emlékeztető hatás.

Az épület főszintje 700 m²-en terül el, és egykor a Batlló család magánlakásaként szolgált. Többek között teknőspáncélra emlékeztető felülvilágítókkal ellátott előcsarnok tartozik hozzá; az egész terület víz alatti világot idéz ívelt, kanyargós falakkal és látványos falépcsővel. Innen jutsz el Josep Batlló dolgozószobájába, ahol gomba formájú kandalló áll. A fő szalon tágas, az utcára kiugró ablakai lenyűgöző kilátást adnak a Passeig de Gràcia utcára; Gaudí tudatosan tribünszerűen tervezte őket, hogy látni és látszani lehessen. Az étkezőből a ház hátsó oldalán lévő teraszra lehet kijutni, amely kizárólag a családé volt. Gaudí itt kis oázist hozott létre, hogy védjen a füstölgő gőzmozdonyok nyüzsgésétől.

Úgy tartják, hogy Gaudí a ház tetejéhez Szent György, Katalónia védőszentjének mítoszából merített ihletet. A legenda szerint kardjával menti meg a hercegnőt a tüzet okádó sárkánytól. A vörös, kék és zöld, rombusz alakú cserepek sokaságából kirajzolódó mitikus lény oldalprofilja mellett a négyágú kereszttel koronázott lépcsőház is értelmezhető a lovag lándzsájaként, amely az állat páncéljába fúródott. Gaudí a tornyot Jézus, Mária és József monogramjaival is díszítette, hogy kifejezze mély hitét. A kereszt felé futó kerámiabimbó a Mallorcáról vezető szállítási úton eltört. Bár a gyártó ki akarta cserélni, Gaudí úgy döntött, hogy a darabokat újra összeillesztik, ezzel ismét kiemelve Trencadís stílusát (Trencadís katalánul „törést” jelent: különböző méretű kerámialap-, márvány- vagy üvegdarabokból álló mozaik).

Számtalan vakolatdarab, színes üvegszilánk és kerámiadarab díszíti a fényesen csillogó, hullámzó homlokzatot, amely a tavirózsákkal borított tó csillámló vízfelszínét idézi. A finomnak ható oszlopok, amelyek távolról csontoknak tűnnek, de gondosan megmunkált kőből faragták őket, a főszint nagy, szabálytalan, ovális ablaksorait formálják. Ezért a homlokzatot gyakran organikusnak nevezik; innen ered az épület neve: „Casa dels Ossos” vagy „Csontok háza”. Közelebbről az oszlopokon virágminták is láthatók.