Hagia Szophia

Kr. u. 360-ban az első Hagia Sophia fából épült, majd egy felkelés után leégett. A templomot Kr. u. 415-ben alapjaitól építették újjá, ezúttal főként márványból, de ez sem tudott ellenállni egy újabb lázadásnak. A ma ismert Hagia Sophia mindössze hat év építkezés után, Kr. u. 537-ben készült el, és a világ legnagyobb templomának szánták; ezt a címet közel 1000 évig meg is tartotta. A sok földrengés, köztük a kupola beomlását okozó rengések után több megerősítő munka következett az épület stabilizálására.

A Hagia Sophia eredetileg görög ortodox templomként épült, később katolikus katedrálisként használták. Amikor az oszmánok meghódították Konstantinápolyt, 1453-ban mecsetté alakították. Az iszlámmal összeegyeztethető elemek maradhattak, másokat egyszerűen habarccsal fedtek el vagy elpusztítottak. A kereszteket leszerelték, a harangot eltávolították a toronyból; ezt követte az első minaretek (a minaret a müezzin imára hívásához használt magasított állás vagy torony a mecsetnél vagy annak közelében) és egy mihráb (a mihráb az iszlám imafülke a mecsetekben, amely az imairányt jelzi) építése. Már 1453-ban épült egy-egy minaret a templom mindkét oldalán. A következő évtizedekben még két torony került melléjük, de a két legrégebbit 1573-ban lebontották és újakkal váltották fel, így az épületet ma négy minaret veszi körül. Felhelyezték a Mohamed próféta nevét viselő, 7,5 méteres kerek fatáblákat is, amelyek ma is a világ legnagyobbjai.

Miután úgy döntöttek, hogy a Hagia Sophiát múzeummá alakítják, és megtiltják szakrális épületként való használatát, 1931 és 1935 között zárva maradt a nyilvánosság előtt. Ebben az időszakban egyes korábbi korszakokból származó elemeket feltártak, hogy jobban láthatóvá váljanak a Hagia Sophia történetének különböző szakaszai. Így újra előkerültek az elveszettnek hitt keresztény mozaikok, a szőnyeg eltávolítása pedig felfedte a márványpadlót. 2020 óta a Hagia Sophia ismét mecset, és nyitva áll a látogatók előtt.

A Hagia Sophia nemcsak fordulatos története miatt egyedülálló: olyan terv eredménye, amelynek nem volt előképe, és nem is akart semmit utánozni. Mai formáját Milétoszi Iszidórosz és Anthemiosz matematikusok tervezték, akik egy több mint 30 méter átmérőjű hatalmas kupola megépítésére összpontosítottak. A kupolának a szögletes teret kellett megkoronáznia: az ablakokon beáramló fény keretbe foglalja az arany kupolát, amely így lebegni látszik, és erősíti az égbolt szimbolikáját. Mindössze négy oszlopnak kellett tartania, amire korábban senki sem vállalkozott! Az eredmény olyan épület lett, amely a kor technikai lehetőségeit a végsőkig feszítette, és későbbi mecsetek ihletőjévé vált szerte a világon.