Az új színház létrejötte
Amikor a főként fából épült Teatro Regio Ducale 1776. február 25-én, máig tisztázatlan okból leégett, Giuseppe Piermarini építészt Mária Terézia osztrák császárnő bízta meg egy új színház megépítésével. Piermarini nagy funkcionalitásra törekedett, és a kor legmodernebb technikai berendezéseit használta. A régi Santa Maria della Scala templomnak helyet kellett adnia az új Teatro alla Scala számára, amely 1776 és 1778 között épült fel.
Színházi esték régen
Régen szokás volt 18:00 körül találkozni a színházban, hogy az estét együtt, étellel és játékokkal töltsék. Minden páholyhoz tartozott egy hátsó helyiség, ahol az ételt készítették. A színházi előadások csak később kezdődtek, és inkább másodlagosnak számítottak; lent, a földszinti parketten még táncolni is lehetett.
Tragikus légitámadás
Miután a színház a második világháború alatt, 1943. augusztus 15-ről 16-ra virradó éjszaka súlyosan megrongálódott a Royal Air Force légitámadásaiban, megkezdődött az újjáépítés. A zenekart azonban nem törte meg a csapás, és a romok között is koncerteket adott, miközben a közönség egyszerű székeken ült. 1946. május 11-én La Scala felejthetetlen koncerttel nyílt meg újra Arturo Toscanini vezényletével. Mario Botta építész 2002 és 2004 között kiterjedt, az eredetihez hű restaurálási és modernizálási munkákat vezetett. Az akusztika és a színpadtechnika javítása érdekében a színház teljes hátsó részét lebontották. Az ülőhelyeket is megújították, a páholyokat pedig vörös damaszttal vonták be.
A Museo Teatrale alla Scala bejárata | Fotó: Flickr, Samantha Gass - CC-BY-SA 2.0 A múzeum
A ma ismert Museo Teatrale alla Scala épülete 1831-ből származik, és Giacomo Tazzini tervezte a Casino dei Nobili helyére. 1910-ben a legfontosabb milánói személyiségek, köztük Lodovico Pogliaghi művész és Arrigo Boito zeneszerző találkoztak, hogy megtervezzék egy múzeum megnyitását. Két évvel később a múzeum hivatalosan is megnyílt Giulio Sambon gyűjteményének bemutatásával. A múzeum második emeletén található az 1952-ben alapított Biblioteca Livia Simoni.
A Museo Teatrale alla Scala múzeumban | Fotó: Flickr, George M. Groutas - CC-BY-SA 2.0 Kényes vállalkozás
Giulio Nino -Jules- Sambon műkereskedő 1911-ben árverésre bocsátotta értékes színházi gyűjteményének darabjait, amelyek nagy jelentőségűek lettek volna a leendő múzeum számára. A gyűjteményt 450 000 líráért kínálták. Az olasz államnak és egy 50 fős polgári kezdeményezésnek előbb elő kellett teremtenie ezt az összeget. Hamar kiderült, hogy a befolyásos üzletember, J.P. Morgan érdeklődik a tétel iránt, és Sambon közvetlenül neki adná el. A Teatro alla Scala hírnevének köszönhetően azonban a milánóiaknak sikerült lebeszélniük az üzletembert a vásárlásról, így megnyerhették az árverést a gyűjteményért.
A gyűjtemény
A Museo Teatrale alla Scala gazdagon díszített termei többek között Sambon magángyűjteményét mutatják be, mély betekintést adva a zene és a színház világába. Díszleteket, jelmezeket, valamint zenészeket és színészeket ábrázoló festményeket is kiállítanak. A gyűjtemény leghíresebb művei közé tartozik Maiolino Bisaccioni „A sziget” című színpadképe, amelyet 1648-ban Velencében nyomtattak. A kiállításon Richard Wagner és Giuseppe Verdi bronz mellszobrai is láthatók. Emellett néhány hangszer, például egy négyszögletes spinét is megtekinthető.