1962-1966: Lisszabon folyami átkelője épül
Az építkezés 1962-ben kezdődött, a hidat pedig 1966. augusztus 6-án nyitották meg a közúti forgalom előtt. Alcântara felől ma is merésznek hat: acél, forgalom és folyami szél sűrűsödik egy hatalmas küszöbbé Lisszabon és Almada között. A léptéket úgy érzed meg a legkönnyebben, ha először közel állsz meg a Pilar 7-nél, aztán hátrébb lépsz a vízpart felé.
1974: forradalom formálta név
A híd Ponte Salazar néven nyílt meg, majd az 1974-es szegfűs forradalom után kapta mai nevét. Ezért visel egy modern mérnöki jelképmű dátumot semleges földrajzi címke helyett. Amikor Belém felől látod a vörös fesztávot, egyszerre nézel infrastruktúrát és politikai emlékezetet.
1999: vonatok érkeznek a hídra
Az alsó vasúti pályaszint 1999-ben, szerkezeti megerősítés után nyílt meg, és az átkelőt azzá a közúti-vasúti jelképpé tette, amelyet ma látsz. Ha vonattal mész át rajta, az élmény gyors, de emlékezetes: a folyó felvillan alattad, az acélszerkezet összeszűkül körülötted, és Lisszabon hirtelen összekapcsolódik a déli parttal.
A lépték a folyóról olvasható
A számok magyarázzák, miért uralja a híd a nyugati városképet: körülbelül 2,3 km hosszú, fő fesztávja valamivel több mint 1 km, a víz felett 70 m szabad magasságot ad, pilonjai pedig nagyjából 190,5 m magasra emelkednek. Egy Tejo-hajóról ezek az adatok láthatóvá válnak: egy városléptékű mérnöki alkotás alatt haladsz át.