1998-ban gyökerező kulturális projekt
A projekt gyökerei 1998-ig nyúlnak vissza, a Casa de la Memoria pedig 1999 elején nyílt meg flamenco kulturális központként. 2012 végén a Barrio de Santa Cruz negyed Ximénez de Enciso utcájából költözött mai otthonába, a Calle Cuna utcába. Ez az idővonal magyarázza, miért érződik a helyszín egyszerre megalapozottnak és tudatosan formáltnak.
15. századi házpalota, nem átlagos színház
A mai helyszín egy 15. századi épületben működik, amely egykor a szomszédos Palacio de la Condesa de Lebrija istállóinak adott helyet. A virágokkal teli központi patio, a téglafalak és a kőfelületek már az első hang előtt egyértelműen sevillai hangulatot adnak az estének. Ha szereted azokat a helyeket, ahol az építészet is mesél, ez a részlet sokat számít.
Az első benyomás számít
Még mielőtt a művészek megérkeznének, az egykori házpalotán át vezető út már elmozdítja az estét egy általános színházi programtól egy kifejezetten sevillai élmény felé.
Miért szól másként a terem
A színház meghitt és félkör alakú, elrendezése a régi Cafés Cantantes világát idézi. Mivel a művészek mikrofonok és hangosítás nélkül lépnek fel, közvetlenebbül érzékeled a gitár élét, az ének súlyát és a lábmunka csattanását. Ez a közelség a helyszín igazi előnye.
Minden este változik a fellépőkkel
A helyszín minden előadást különböző flamenco-stílusok és eltérő művészek keverékeként ír le, nem pedig állandó szereposztásként, amely mindig pontosan ugyanazt a műsort ismétli. Ez erős választássá teszi visszatérő látogatáshoz is, az első alkalommal érkezőknek pedig egy óra alatt szélesebb képet ad a flamencóról. Élő előadói teret foglalsz, nem múzeumi darabot.