A Death Avenue-tól a magasban futó tehervonalig
A park előtt a West Side vasúti története kemény volt. Az utcaszinten haladó tehervonatok annyira veszélyessé tették a 10th Avenue-t, hogy az a Death Avenue becenevet kapta, az 1924-es West Side Improvement projekt pedig magasba emelte a síneket. Az első vonat 1933-ban haladt végig az emelt vonalon, 1934-re pedig húst, tejterméket, terményt és postát szállított az ipari Manhattan területén.
Egy vad kert mentette meg a szerkezetet
A teherforgalom visszaesett, a vonal 1980-ra használaton kívül állt, és a bontás valószínűnek tűnt. A történetet a magától kinőtt táj változtatta meg az elhagyott síneken, valamint az 1999-es kampány, amely a megőrzéséért indult. Amikor az első nyilvános szakasz 2009-ben megnyílt, ez a véletlen vadság egy megtervezett park lelkévé vált.
Tervezés, amely láthatóvá teszi a vasutat
A tervezőcsapat a vasút emlékét az élményben tartotta, nem tüntette el belőle. Régi sínek bukkannak fel az ültetések mellett, a betonlapok mintha padokká nyílnának szét, és olyan helyek, mint a Pershing Square Beams, éreztetik az eredeti acélvázat a lábad alatt. Ez a nyers szerkezet és puha növényzet közti keverék a park védjegye.
Művészet és kertek formálják a sétát
A High Line nem statikus. Az ültetések évszakról évszakra változnak, a köztéri művészet pedig falakon, posztamenseken, átjárókban és nyílt tereken jelenik meg az útvonal mentén. Ezért működnek a visszatérő látogatások is: az egyik hónapban a Chelsea Thicket környéki füveket és magfejeket veszed észre, máskor egy falfestmény vagy szobor vezeti a tekintetedet a 10th Avenue felé.