A spanyol inkvizíció egyike volt azoknak az intézményeknek, amelyeket II. Aragóniai Ferdinánd és I. Kasztíliai Izabella hozott létre, hogy királyságaikban érvényesítsék a vallási ortodoxiát, felváltva a meglévő, közvetlenül Rómából irányított pápai inkvizíciót. Az érintett királyságokban törvények kötelezték a zsidó és muszlim lakosokat a katolikus hitre térésre, az inkvizíció pedig részt vett ezeknek a megtéréseknek az ellenőrzésében. Az eretnekséggel vádolt embereket hamis megtérésért, keresztény eretnekségért vagy a római katolikus tanítás elleni más bűnért ítélték el, és gyakran megkínozták őket. Córdobaban működött a spanyol inkvizíció egyik legkorábbi állandó törvényszéke, amelyet 1482-ben alapítottak, az Alcázar Inkvizíció tornya pedig több évszázadon át a Szent Inkvizíció Törvényszékének iratait őrizte. 1540 és 1700 között a beszámolók szerint 883 per és 8 kivégzés történt Córdobaban, bár a valós számokat legalább 5000 perre és 27 kivégzésre becsülik. Legalább 26 embert „in effigie”, vagyis képmásában is kivégeztek. Az 1701 és 1746 közötti autos da fé során becslések szerint összesen 161 embert végeztek ki személyesen vagy képmásában, illetve ítéltek vezeklésre. De ne gondold, hogy a képmásban való elégetés enyhe büntetés volt: gyakori oka az ilyen kivégzésnek az volt, hogy az áldozat külföldi száműzetésbe menekült, vagy már meghalt a börtönben. A spanyol inkvizíciót végül 1834-ben, befolyásának és hatalmának egy évszázados hanyatlása után törölték el, és korszakára ma általában a szélsőséges vallási türelmetlenség és üldöztetés időszakaként emlékeznek.
Tovább olvasom.